1.
Nagy fakopáncs
Testhossz: 22-23 cm
Szárnyfesztávolság: 34-39 cm
Tömege: 70-100 g
Hazai állomány nagysága: 30400-324000 pár
Védett, természetvédelmi értéke: 25 000 Ft
Tudományos neve: Dendrocopos major
Angol név: Great Spotted Woodpecker
A nagy fakopáncs (Dendrocopos major) a hazai harkályfajok közül a leggyakoribb. Gyakoriságát igazi generalista mivoltában kell keresnünk, ugyanis szinte minden fás társulásban előfordul.
Egyaránt megtalálható a fenyvesekben, bükkösökben, a különböző tölgyesekben és az ártéri ligeterdőkben is. Az emberi jelenléthez, illetve az ember által befolyásolt élhelyekhez is jól alkalmazkodott, így városokban, parkokban, gyümölcsösökben, de gazdasági vagy ültetvényszerű állományokban is előfordul.
Ugyanakkor, mint odúlakó madár, szüksége van a megfelelő törzsátmérőjű fákra, hogy azokban el tudja készíteni az odúját. Az odút maga ácsolja, melyet egyaránt vésheti élő, koradó, illetve holt fába is.
A revírfoglaló (saját terület) dobolás már januárban megkezdődhet, márciusra pedig be is fejeződik. Mindkét nem dobolhat. A pár többnyire közösen készít több odút, melyekből azonban később majd a tojó választja ki a költésre szántat. Az odú 14-25 nap alatt készül el.
Ezt követően megkezdődik a tojásrakás, melynek április közepe a fő időszaka. Az odú átlagosan 3 méternél alacsonyabban található, de találtak már 40 cm magasságban, illetve 15 méter magasan készítettet is. A röpnyílás általában kör alakú, és 3,4-5,6 cm átmérőjű. Az odúba a madarak nem hordanak fészekanyagot, csupán az odú ácsolásának végső szakaszában keletkezett apró forgácsot hagyják bent.
Átlagosan 5-6 tojást raknak. A kotlásban a hím is részt vesz, és 10-12 napig tart, a kikelt fiókák pedig 20-23 napig tartózkodnak az odúban, de rossz időjárási körülmények esetén akár 27 napig is. A kirepülést követően néhány napig még a szülőmadarak etetik a fiatalokat.
Azokban az erdőkben, ahol odúhiány van, ott a seregély (Sturnus vulgaris) és a nagy fakopáncs harcban állnak az odúkért. Ilyenkor előfordul, hogy a seregélyek, mivel előszeretettel használják költésre a nagy fakopáncsok odúit, a nagyfakopáncs odújából kidobják azok fiókáit. Olykor azonban a fakopáncsok sikeresen védelmezik odújukat.
E faj meglehetősen széles táplálékspektrummal bír. A fiókákat levéltetvekkel és lombkárosító lepkék hernyóival eteti, de fogyasztja a csonthéjasok termését és tobozok tartalmát is. E két utóbbit úgynevezett „üllőn” bontja fel. Olyan repedéseket vagy ágcsonkokat használ e célra, melyekbe beszorítva fel tudja törni a fentebb említetteket.
A nagy fakopáncs gyakorta kirabolja más fajok fészkeit, elhurcolja, és elfogyasztja azok fiókáit. Ezt egyaránt teszi mesterséges és természetes odúból, de ágvillába épített fészekből is. Egy helyütt megfigyelték, hogy tengelic (Carduelis carduelis) fészkét dúlja fel olyan módon, hogy előbb elhordta a fiókákat, egyet a helyszínen elfogyasztott, majd visszatérve a fészket is szétszaggatta.
Mindezen tulajdonságaival együtt is azonban a nagy fakopáncs egyedül nagyobb egyedszámot mutat, mint az összes többi harkályfaj együttvéve, így e fajnak kiemelkedő jelentésége van a kisebb méretű odúlakó madár- emlős- és egyéb fajok számára.
Számos faj ugyanis nem készít maga odút, hanem a nagy fakopáncs készítette odúkat használja utódnevelése, pihenése során. A nagy fakopáncs emellett szerepet játszik a különböző faanyagot fogyasztó rovarfajok állományszabályozásában is.
Állandó madár, egész évben hazánkban tartózkodik. Tőlünk északabbra élő populációk madarai a telet tölthetik a Kárpát-medencében.
Határozása: Tollazta zömében fekete-fehér. Az ad.(ivarérett) madarak alsó farokfedői vérpirosak. Van vállfolt. Az ad. tojó fejtetője teljesen fekete, míg a hím tarkóján piros folt található. A juv. (fiatal) madarak teljes fejtetője feketével szegett piros, alsó farokfedőjük halványabb árnyalatú piros. Hasonló a balkáni fakopáncshoz, de legkönnyebben a tarkóig érő bajuszsávja és élénkebb piros alsó farokfedői, valamint a szélső faroktollak fehér alapon történő fekete sávozása különíti el.
2.
Balkáni fakopáncs
Testhossz: 22-23 cm
Szárnyfesztávolság: 24-39 cm
Tömege: 70-83g
Hazai állomány nagysága: 44000-65000 pár
Védett, természetvédelmi értéke: 25 000 Ft
Tudományos neve: Dendrocopos syriacus
Angol név: Syrian Woodpecker
A Balkáni fakopáncs legészakibb elterjedése az 1900-as évek elejéig a Balkán-félszigetig északi részéig nyúlt. Ezt követően kezdett terjeszkedni, és e terjeszkedés során érte el hazánkat is.
A hazai harkályfajok közül leginkább a balkáni fakopáncs kultúrakövető. Állományának egésze antropogén környezethez kötődik. Megtalálható városokban és falvakban is. Kertekben, parkokban, gyümölcsösökben és temetőkben egyaránt, de a klasszikus városi környezeteben is otthon érzi magát. Annak okát, hogy elsősorban a fákkal gyérebben borított területeket részesíti előnyben a zárt erdőkkel szemben, az eredeti élőhelyében kell keresnünk. A balkáni fakopáncs a szárazabb, erdőssztyeppi környezetből érkezik, mely eleve fával csak ritkásan borított.
Odúlakó madár. A párok már március elején, közepén kialakulhatnak, és az odú vésésében mindketten részt vesznek. Költési ideje megegyezik a nagy fakopáncséval. E fajjal nagyon közeli rokonságot mutat, alkalmanként hibridizálódhatnak.
A párok nem minden évben készítenek új odút, előfordul, hogy az előző évit takarítják ki, és veszik használatba. Akár több éven át is használhatják ugyanazt. Egyaránt készítheti élő, koradó, illetve holt fába is, de mesteréges madárodúban is költhet. Előszeretettel költ gyümölcsösökben, kertekben- Ilyenkor a különböző gyümölcsfák törzsébe vési odúját. Az odú átlagosan 3 méternél alacsonyabban található, de ennél alkalmanként jóval magasabban készíti. A röpnyílás általában kör alakú, és méretét tekintve megegyezik a nagy fakopáncs által készítettel. Az odúba a madarak nem hordanak fészekanyagot, csupán az odú ácsolásának végső szakaszában keletkezett apró forgácsot hagyják bent.
Átlagosan 5-6 tojást raknak. A kotlásban a hím is részt vesz, sőt, éjszakánként csak ő kotlik. A kotlás átlagosan 10 napig tart, a kikelt fiókák pedig 17-25 napig tartózkodnak az odúban. A kirepülésig eltelt időszak nagyban függ a táplálékellátottságtól. A kirepülést követően néhány napig még a szülőmadarak etetik a fiatalokat.
A fiókákat levéltetvekkel és lombkárosító lepkék hernyóival eteti, de nagy arányban fogyaszt gyümölcsöt is.
Állandó madár, egész évben megfigyelhető, nem vonul.
Határozása: Tollazta zömében fekete-fehér. Az ad.(ivarérett) madarak alsó farokfedői halványabb pirosak. Van vállfolt. Az ad. tojó fejtetője teljesen fekete, míg a hím tarkóján piros folt található. A juv. (fiatal) madarak teljes fejtetője feketével szegett piros, alsó farokfedőjük halványabb árnyalatú piros. Hasonló a nagy fakopáncshoz, de legkönnyebben a tarkót el nem érő bajuszsávja és halványabb piros alsó farokfedői, valamint a szélső faroktollak fekete alapon történő fehér pettyezettsége különíti el.
3.
Kis fakopáncs
Testhossz: 22-23 cm
Szárnyfesztávolság: 34-39 cm
Tömege: 70-100 g
Hazai állomány nagysága: 12500-16500 pár
Védett, természetvédelmi értéke: 50 000 Ft
Tudományos neve: Dryobates minor
Angol név: Lesser Spotted Woodpecker
A kis fakopáncs (Dryobates minor) a hazai harkályfajok legkisebbike. Alig veréb méretű. Megtalálható a középhegységi vegyes és lombos erdőkben, a síkvidéki, nagyobb kiterjedésű tölgyesekben, de kedveli a folyók és patakok menti puha- és keményfás ligeterdőket is.
A kis testmérethez arányosan kicsi, és viszonylag gyengébb csőre van, így nem csak táplálkozása okán, de odúkészítési igényei miatt is fontos számára a korhadt és elhalt fa. A táplálékát elősorban vékony gallyakon és leveleken kutatva keresi, és nem pedig a fa anyagából vésve szerzi.
Előfordul, hogy a nádasokban találkozunk vele, ahol a nádszálakat bontja szét, hogy onnan fogyassza az abban menedéket kereső pókokat és egyéb ízeltlábúakat.
A revírt gyors, a nagy és balkáni fakopáncséhoz viszonyítva hosszabb, géppuskaszerű dobolással jelzi. Odúköltő madár, odúját maga vési. Ezt a munkát március végén, április elején kezdi, és gyengébb csőre miatt olyan fát választ, amely pudvás vagy korhadt.
A 12-16 nap alatt elkészülő odú kialakítását a pár közösen végzi, de a hím nagyobb részt vállal a munkában. A költőoduk fatörzsbe vagy ritkábban vastagabb oldalába készülnek, változó magasságban. A röpnyilások átmérője 3-3,5 cm között változik. Az odúba a madarak nem hordanak fészekanyagot, csupán az odú ácsolásának végső szakaszában keletkezett apró forgácsot hagyják bent.
A tojások lerakásának fő időszaka április vége, május eleje. A fészekalj általában 5-6 tojást tartalmaz, és a tojó naponta rakja le azokat. Amint minden tojás a fészekben van, megkezdődik a kotlás, mely 10-12 napig tart. A kotlást, akárcsak később a fiókák etetését mindkét szülő végzi. A fiókák átlagosan 18-20 napot tartózkodnak az odúban. A kirepülést követően egy darabig még a szülők etetik őket.
Időnként előfordul, hogy a frissen elkészült odúkra más fajok [széncinege (Parus major), nyaktekercs (Jynx torquilla), mezei veréb (Passer montanus)] egyedei is szemet vetnek. Ilyenkor van, hogy a kis fakopáncs pár költözni kényszerül. Alkalmasint a fészekaljat erdei kisrágcsálók dézsmálják meg, mint a sárganyakú erdei egér (Apodemus flavicollis).
Egy megfigyelés érdekessége, hogy egy frissen élkészült kis fakopáncs odút egy nagy fakopáncs pár (Dendrocopos major) elfoglalt, kibővített, de a munkálatokat követően mégis seregély (Sturnus vulgaris) költött abban.
A kis fakopáncs védelmében fontos lenne az idős, természetszerű erdők kímélése. Célszerű lenne, ahol csak lehet, a tarvágásos üzemmódról a szálalóra váltani. Szintén kímélni kell a lábon száradt holtfát a területen, hiszen e faj költése ezekhez kötődik. Odúját kisebb testű, másodlagos odúköltő fajok hasznosíthatják.
Állandó madár, egész évben megfigyelhető, nem vonul.
Határozása: Tollazta zömében fekete fehér. Hátán fekete-fehér sávozás. Nincs vállfolt. Az alsó farokfedők nem pirosak. Az ad. tojó fejtetője teljesen fekete, míg a hímé feketével szegett piros. Oldala általában gyengén sávozott.
4.
Közép fakopáncs
Testhossz: 20-22 cm
Szárnyfesztávolság: 30-34 cm
Tömege: 50-80 g
Hazai állomány nagysága: 23500-25500 pár
Védett, természetvédelmi értéke: 50 000 Ft
Tudományos neve: Dendrocoptes medius
Angol név: Middle Spotted Woodpecker
Közép fakopáncs (Dendrocoptes medius) méreteit tekintve a kis és a nagy fakopáncs között helyezkedik el, de közelebb a nagyhoz. Legnagyobb állománysűrűségét a középhegységi és dombvidéki erdőkben éri el, de megtalálható a folyómenti kemény- és puhafás ligeterdőkben is, sőt alkalmasint arra alkalmas parkokban is költ.
Táplálkozását tekintve nem elsősorban a holtfa megléte a mérvadó, gyengébb csőre miatt azonban elengedhetetlen számára a korhadó fa az odúkészítést illetően.
A közép fakopáncs táplálékát elsősorban nem a fa anyagában, mint annak törzsén, kérgében, kérgén és levelein keresi, az itt élő rovarokat fogyasztja.
Kötődik a tölgyfajokhoz, ugyanis e fák kérge mélyen barázdált, abban sokkal több rovar talál menedékre. De nem a közép fakopáncs elől, melynek csőre kifejezetten e táplálékszerzési módra specializálódott. Ennek megfelelően csőre arányaiban kisebb, mint a többi harkályfajé.
A nászidőszakban a revír kijelölése sem elsősorban dobolással történik – sőt, e faj szinte soha nem dobol -, sokkal inkább jellegzetes nyávogó hangját hallatja. E viselkedését esetenként már februárban megfigyelhetjük.
A párba állás márciusban kezdődik, majd március végén, április elején a pár nekilát az odú elkészítésének. E munkát nagyrészt a hím végzi, és átlagosan 8-20 napba telik. Az odú elkészültével nem kezdődik meg azonnal a tojásrakás. Megközelítőleg 15 napon keresztül a hím őrködik, védi azt. Az odú korhadó fában készül, fatörzsben, változó magasságban. Az odúba a madarak nem hordanak fészekanyagot, csupán az odú ácsolásának végső szakaszában keletkezett apró forgácsot hagyják bent. A röpnyílás átmérője 3,2-4,5 cm között van.
Az átlagos fészekalj nagysága 6-7 tojás. A tojó naponta rakja le a tojásokat, kotlani pedig csak az utolsót lerakva kezd. A kotlásban a hím is részt vállal, és megközelítőleg 10-12 napig tart. A fiókák a kikelést követően 22-23 napig maradnak a fészekben, eközben pedig mindkét szülő eteti őket. Az odú elhagyása után a fiatalok egy darabig, akár két hétig is a szülőkkel maradnak, és azok közösen etetik őket. Rendkívül nagy területhűség jellemzi e fajt, a szétszéledő fiatalok nem mennek a költőodútól néhány km-nél messzebb.
A közép fakopáncs nem szívesen foglal mesterséges madárodút. Akárcsak a nagy fakopáncs esetében, a seregélyek itt is elfoglalhatják a frissen elkészült odút.
A közép fakopáncs a természetközeli erdőgazdálkodás jó indikátora. Az erdőgazdálkodás során törekedni kell a folyamatos erdőborítottsággal járó szálaló üzemmódra. Amennyiben ez nem lehetséges, úgy a vágásos gazdálkodás során hagyásfacsoportokkal, az álló holtfa lábonhagyásával, idős, böhöncös egyedek megtartásával segíthetjük.
Állandó madár, egész évben megfigyelhető, nem vonul.
Határozása: Tollazta zömében fekete fehér. Az alsó farokfedői rózsaszínesek, és fokozatosan mennek át halvány sárgásbarnába. Van vállfolt. Az ad. tojó és hím feje teteje piros, nem feketével szegett. Alsó farokfedő halványabb árnyalatú piros, oldala finoman feketével sávozott. Pofájuk alatti folt nem ér el a csőrig, nem nyúlik hátra a tarkóig.
5.
Fehérhátú fakopáncs
Testhossz: 24-26 cm
Szárnyfesztávolság: 38-40 cm
Tömege: 99-112 g
Hazai állomány nagysága: 260-760 pár
Fokozottan védett, természetvédelmi értéke: 250 000 Ft
Tudományos neve: Dendrocopos leucotos
Angol név: White-backed Woodpecker
A fehérhátú fakopáncs (Dendrocopos leucotos) hazánk legnagyobb termetű tarkaharkálya, és egyben a legritkább harkályfaja.
Ennek oka, hogy mind a 9 faj közül a fehérhátú a legspecialistább mind táplálkozását, mind élőhelyigényét tekintve. Hazánkban a középhegységi erdők madara. Legnagyobb számban az Északi-középhegységben költ. A bükkösöket, a középhegységi gyertyános-tölgyeseket, valamint ezek átmeneti erdőtípusait lakja, de kizárólag, ha az erdőszerkezet megfelelő.
Olyan erdőket igényel, melyben mind a fajösszetételt, mind pedig a faegyedek korösszetételét tekintve kellő változatosságot talál. Szükségesek számára az öreg fák, és a kellő mennyiségű fekvő és álló holtfa. Különösen fontos számára a vékonyabb, korhadt, elhalt, gombás, széltörést szenvedett fák jelenléte. A fehérhátú harkály megtelepedését az ilyen fák hiánya kizárja.
Táplálékát, legnagyobb részt holtfában élő nagyméretű cincérfajok lárvái adják, és a maga készítette odúit is korhadó farészbe vájja.
A revírt jelző dobolás február elején kezdődik, ezt követi a párba állás, majd az odú vésésének időszak. A legintenzívebb dobolás április elején tapasztalható. Az odú elkészítésében mindkét nem részt vesz, és a munkálatok megközelítőleg 10-14 napot vesznek igénybe. Az odút holt fába, vagy az élő fa elhaló ágába vési változó magasságban (2-20m). A limitáló tényező e szempontból, hogy mely magasságban találja meg a korhadó részt a fában, éppen ezért az odú gyakran készül valamely fakárosító gomba pl. tapló mellett, leginkább alatta. Az odúba a madarak nem hordanak fészekanyagot, csupán az odú ácsolásának végső szakaszában keletkezett apró forgácsot hagyják bent. A röpnyílás szélesége 5,6-6,9, szélessége 4,7-6,4 cm között váltakozhat.
A tojó az átlagosan 4-5 tojást naponta rakja le, majd a pár felváltva kotlik 10-11 napon át. A kikelt fiókákat a pár szintén közösen eteti, de arról nincs adat, hogy melyik nem mekkora részt vállal a feladatban. A kirepülés 24-28 napos korban esedékes, mely után a család még egy darabig együtt tartózkodik. Eközben a szülők tovább etetik őket.
Akárcsak a nagy fakopáncs esetében, a seregélyek itt is elfoglalhatják a frissen elkészült odút.
Speciális élőhelyigényéből adódóan rendkívül jó indikátorfaja a természetközeli erdőgazdálkodásnak, illetve a természetes vagy természetközeli erdőknek. Fennmaradását a folyamatos erdőborítást biztosító üzemmóddal segíthetjük. Alapvetően a minél jobb természetességi állapotú erdő létrehozása a cél rengeteg álló és fekvő holtfával (15-20 m3/ha), illetve olyan faegyedek megőrzésével, melyek rendelkeznek a különböző mikroélőhelyekkel (nagy száraz koronaágak, sérült bekorhadó törzsrészek, odvak a törzsön és a koronában).
A fehérhátú harkály ernyőfaj, ugyanis, ha a számára optimális élőhelyet alakítjuk ki, akkor azzal számos más fajnak kedvezünk, az erdei ökoszisztéma egészére pozitív hatást gyakorlunk. Bővebben a kulcs- és erdőfajokról.
Állandó madár, egész évben megfigyelhető, nem vonul.
Határozása: Tollazta zömében fekete fehér. Az alsó háton nagy, fehér folt. Az alsó farokfedői halványpirosak, enyhe átmenettel a has felé. Nincs vállfolt. Oldala csíkos, a has halvány sárgásbarna. Az ad. tojó fejtetője teljesen fekete, míg a hímé teljesen piros.
6.
Fekete harkály
Testhossz: 45-57 cm
Szárnyfesztávolság: 64-68 cm
Tömege: 290-370 g
Hazai állomány nagysága: 13500-15500 pár
Védett, természetvédelmi értéke: 50 000 Ft
Tudományos neve: Dryocopus martius
Angol név: Black Woodpecker
A fekete harkály (Dryocopus martius) a legnagyobb harkályfélénk, vetési varjú (Corvus frugilegus) méretű. Ahogy arról a neve is árulkodik, szinte a teljes tollazata fekete.
Hazánkban a 20. század végéig viszonylag ritka volt, és elsősorban nagy kiterjedésű, természetes állapotú, öreg lombos erdeinkben találkozhattunk vele. Ezt követően egy hirtelen lezajlott expanzió hatására országosan elterjedté vált. Mára egyaránt megtalálható a hegy- és dombvidéki erdőkben, tűlevelű és lombos állományokban egyaránt, de jelen van a folyómenti ártéri ligeterdőkben és alföldi tölgyesekben is.
Sőt, amennyiben talál megfelelő vastagságú fát, úgy a másodlagos élőhelyeken is megjelenik: kellően nagy kiterjedésű parkokban, temetőkben, külvárosokban is költhet.
Elsősorban rovarevő. Nagy mennyiségben fogyaszt lóhangyákat (lárvát, bábot, imágót egyaránt). Azon élőhelyeken, ahol a lóhangyafajok jelenléte jelentős, táplálékának akár 90 %-át is kitelhetik e fajok. Talajhoz közel meglehetősen nagy terjedelemben bontja ki a fát a rovarok után kutatva. Egy ilyen „ablak” akár 50 cm hosszú és 20 cm mély is lehet. E táplálékszerzési mód az európai fajok közül csak a fekete harkályra jellemző, de a munka elkészültével a zöld (Picus viridis) és a hamvas küllő (Picus canus) is használhatja.
A revírfoglalás többnyire már ősszel megtörténik, de a párba állás időszaka pontosan nem ismert. Az így kialakult párok gyakran már a telet is egymáshoz közeli odukban éjszakázva töltik, de a tényleges párba állást a lehetséges közös költőodú keresése jelzi. A kora tavaszi időszakban a revírt a többi hazai harkályfajéhoz képest hosszabb, lassabban pergő dobolással jelzik.
Odúköltő faj, odúját maga készíti inkább magasabban (4-18m). Az új odú elkészítése március végén, április elején fejeződik be. Az odút a pár közösen öreg fák törzsébe vagy vastagabb ágába vési, de a hím a munkában nagyobb részt vállal. Puhafában gyorsabban kivájják, akár két hét alatt is elkészülhetnek vele, míg a keményfában valamivel lassabban halad a munka, 23-28 nap alatt végeznek. Az odúba a madarak nem hordanak fészekanyagot, csupán az odú ácsolásának végső szakaszában keletkezett apró forgácsot hagyják bent. A röpnyílás fajra jellemző jellegzetessége, hogy függőlegesen nyújtott ovális. Mérete 8-8×10-11 cm.
Nem minden évben készít új odút, előfordul, hogy évekig ugyanazt használják. Számos esetben egy odúnak több bejáratot is készítenek az évek alatt, ami a ragadozóelkerülésben játszik fő szerepet. Ugyanis, amíg egyik fő ragadozója, a nyuszt (Martes martes) az egyik bejáraton behatol, addig a röpképes madarak el tudják hagyni az odút egy másik bejáraton. Ezt a jelenséget szokták fekete harkály furulyaként emlegetni.
A tojásokat (4-5 darab) a tojó naponta rakja le, és többnyire az utolsó lerakása után kezd kotlani, ami 12-14 napig tart. Mindkét szülő kotlik. A kikelést követően a fiókák még 24-28 napig maradnak a fészekben, és szintén mindkét szülő eteti őket. A fiókák az odút nem egyszerre hagyják el. Miután kirepültek a fiatalok, a család még hetekig együtt marad.
A fekete harkály odúja kellően nagy ahhoz, hogy számtalan más, odút nem készítő faj is használni tudja, így kulcsszerepe van e fajok meglétében és szaporodásában.
A madarak közül regisztrálták már többek között kék galamb (Columba oenas), csóka (Corvus monedula), sarlósfecske (Apus apus), seregély (Sturnus vulgaris), csuszka (Sitta europaea), kuvik (Athene noctua), búbosbanka (Upupa epops), szalakóta (Corracias garrulus), de macskabagoly (Strix aluco), sőt uráli bagoly (Strix uralensis) költését is. Tőlünk északabbra gatyás kuvik (Aegolius funereus), kerceréce (Bucephala clanga) és kis bukó (Mergellus abellus) is költ a fekete harkály odújában.
Emlősök közül denevérek (Chiroptera), nyuszt, esetleg pelék (Gliridae) találhatnak otthonra ezekben a nagyméretű odúkban.
A fekete harkály védelmének érdekében fontos az idős erdőállományok kímélése, korhadó, valamint a holtfa jelenléte.
Állandó madár, egész évben megfigyelhető, nem vonul.
Határozása: varjú méretű, koromfekete madár, fehéres szemmel. A hímek egész fejteteje, a tojónak csak a tarkója piros.
7.
Zöld küllő
Testhossz: 31-33 cm
Szárnyfesztávolság: 41-42 cm
Tömege: 150-220 g
Hazai állomány nagysága: 15000-17000 pár
Védett, természetvédelmi értéke: 50 000 Ft
Tudományos neve: Picus viridis
Angol név: European Green Woodpecker
A zöld küllő (Picus viridis) nem elsősorban a nagy kiterjedésű, zárt erdők, sem pedig a tűlevelű erdők madara. Jobban kedveli a nyíltabb, ligetesebb élőhelyeket, a tisztásokkal tarkított ártéri ligeterdőket és a sík-, domb, és hegyvidéki vegyes lombhullató erdőket. Elsősorban az erdőszélekhez kötődik. Az ember által átalakított élőhelyeket, parkokban, fasorokban, temetőkben egyaránt költ.
Táplálékát elsősorban hangyafélék alkotják, így megtelepedésének limitálótényezőjeként nemcsak a kellő korú és vastagságú faegyedeket említhetjük, de a kellő mennyiségű hangyatáplálékot is. Táplálékszerzés közben gyakran mozog a földön, és hangyabolyokat túr fel. Színe is a zöld fűben történő rejtőzködést szolgálja. Táplálékbázisát tekintve érthetővé válik, hogy miért ragaszkodik a zárt erdőkkel szemben a mozaikos, gyepekkel tarkított élőhelyekhez.
A párok alkalmanként már ősszel együtt keresik táplálékukat, de a tényleges párba állás jellemzően februárban kezdődik csak. Odúköltő madár, odúját maga vési, és a munkálatokban mindkét nem részt vesz, de a hím nagyobb részt vállal. Az új odút márciusban kezdik készíteni, annak kivésése akár 2-4 hetet is igénybe vehet.
Előfordul, hogy előző évi odút használnak a költésre, de ritkán mesterségesen kihelyezett odút is használhatnak e célra. Az odúba a madarak nem hordanak fészekanyagot, csupán az odú ácsolásának végső szakaszában keletkezett apró forgácsot hagyják bent. A röpnyílás kerek vagy ovális. Átmérője 6,3-6,5 cm. Gyakran foglalja el a fekete harkály elhagyott odúját.
A fészekalj átlagosan 5-7 tojásból áll. A tojó a tojásokat naponta rakja le. A kotlás 15-17 napot vesz igénybe, ezt követően a kikelt fiatalok 23-26 napig tartózkodnak az odúban. Az odút elhagyva a szülők még etetik őket egy darabig, és a családi kötelék is csak 3-7 hét múltán bomlik fel.
A zöld küllő állományának fennmaradása érdekében nem csak a fás élőhelyek, de az ezekhez kapcsolódó gyepszegélyek, kisebb-nagyobb kiterjedésű gyepek is fontosak, megőrizendők. Továbbá mindazon hatások, melyek negatívan érintik a táplálékbázisát, a különböző hangyafajokat, szintén károsan hatnak. Akárcsak a fekete harkály (Dryocopus martius), a zöld küllő is kulcsszerepet játszik bizonyos állatfajok fennmaradásában.
Kellően nagyméretű odúi ugyanis bújó és szaporodólehetőséget biztosítanak sok faj számára. A szalakóta (Coracias garrulus) számára elsődleges fontosságú a zöld küllő jelenléte, ugyanis az Alföldön a küllőodúk jelentik a legfontosabb fészkelőhelyét. Megfelelő törzsátmérőjű, öreg fa hiányában nem csak a zöldküllő, de a szalakóta is hiányozni fog az egyébként más tekintetben mindkét faj számára alkalmas élőhelyről.
Állandó madár, egész évben megfigyelhető, nem vonul.
Határozása: Alapvetően zöld színezetű madár. Farkcsíkja sárgás, alsó oldala szürkésebb. Fején piros sapkát visel, szeme feketével körbe zártan fehér. Az hím fekete bajuszsávja piros, az tojóé egyszínű fekete. A fiatalok hasonlóak, de tollazatuk pöttyös és finoman keresztsávozott.
8.
Hamvas küllő
Testhossz: 26-26 cm
Szárnyfesztávolság: 38-40 cm
Tömege: 120-160 g
Hazai állomány nagysága: 1800-2300 pár
Védett, természetvédelmi értéke: 50 000 Ft
Tudományos neve: Picus canus
Angol név: Grey-headed Woodpecker
A hamvas küllő vagy régebbi nevén szürke küllő (Picus canus) a fehérhátú harkály után a második legritkább harkályfajunk. Közeli rokona a zöld küllő (Picus viridis), melyhez nagyban hasonlít is, ám annál valamivel kisebb, feje kerekebb, csőre rövidebb.
Hazánkban főként középhegységek madara, az Alföldről néhány ártéri erdőt leszámítva szinte teljesen hiányzik. A zöld küllőhöz hasonlóan kedveli a nyílt foltokkal tarkított idős állományokat, ahol a megfelelő hangyatáplálék mellett az idős fákban a költőhelyet is megtalálja.
Táplálékát nagyrészt a hangyák teszik ki, de nagy mennyiségben fogyaszt egyéb rovarokat, például farontó bogarak lárváit, vagy a föld felszínén, a fák kérgén mozgó egyéb ízeltlábúakat. Alkalmasint növényi táplálékkal is él, bogyókkal, magokkal, lehullott gyümölcsökkel.
A párok tél végén, március elején alakulnak ki. Odúlakó madár, odúját maga vési, de csak abban az esetben, ha a revírben nem áll rendelkezésre költésre alkalmas. Az odúk vésését március végén, április elején kezdik, a 9-21 napig tartó munkában mindkét nem részt vesz. Idősebb, vastagabb fát választanak, melyen az odú a törzsben, többnyire magasan, 10 méter felett is lehet. Kerek röpnyílása átlagosan 5,7 cm. Az odúba a madarak nem hordanak fészekanyagot, csupán az odú ácsolásának végső szakaszában keletkezett apró forgácsot hagyják bent. A tojásrakás április második felében történik.
A tojó a tojásokat naponta rakja le, összesen 6-7 darabot. A kotlás 14-15 napot vesz igénybe, és mindkét szülő részt vesz benne, mint ahogy közösen is etetnek. A fiatalok 23-27 napig tartózkodnak az odúban. Az odút elhagyva a szülők még etetik őket egy darabig, 2-3 hét alatt válnak önállóvá.
Ahogy alkalmanként a nagy fakopáncs (Dendrocopos major) közeli rokonával, a balkáni fakopánccsal (Dendrocopos syriacus) áll párba, úgy ritkábban ugyan, de előfordul, hogy a hamvas küllő a zöld küllővel alkot közös párt.
A hamvas küllő számára sokkal kedvezőbb feltételeket teremt a vágásos erdőgazdálkodáshoz képest a folyamatos erdőborítást biztosító gyakorlat. Ha mégis a vágásos üzemmód valósul meg, akkor a megfelelő mennyiségű, öreg hagyásfa, hagyásfacsoport, a területen hagyott álló és fekvő holtfa segítheti. Tekintve, hogy nagyban kötődik a hangyafajokhoz, így az erdőgazdálkodási műveletek során ügyelni kell az erdei hangyabolyok kímélésére. Mindezek mellett a lékek, nyiladékok tisztások magas aránya jelent számára segítséget a táplálékszerzésben.
Állandó madár, egész évben megfigyelhető, nem vonul.
Határozása: Alapvetően zöld színezetű madár, de feje egyszínű szürkés, borostyánszín szeme körül alig van fekete. Fekete bajuszsávja keskenyebb. A tojó teljes fejtetője szürke, a hímnek is csak a homloka. Alsófele szürke, sávozatlan. A fiatalok hasonlók, de halványabbak.
9.
Nyaktekercs
Testhossz: 16-17 cm
Szárnyfesztávolság: 25-27 cm
Tömege: 30-45 g
Hazai állomány nagysága: 15700-16400 pár
Védett, természetvédelmi értéke: 50 000 Ft
Tudományos neve: (Jynx torquilla)
Angol név: Eurasian Wryneck
A nyaktekercs (Jynx torquilla) számos tekintetben eltér fajtársaitól, nem egy tipikus harkályféle.
Sokkal kevésbé kötődik az erdőkhöz a többi harkályhoz képest. Szereti a nyíltabb, fával ritkásabban borított élőhelyket, ahol megfelelő mennyiségű hangyát talál. Nyílt erdőállományokban, erdőszélékeken, fás legelőkön, de parkokban, temetőkben és gyümölcsösökben is megtelepszik.
Táplálkozását tekintve nagyban kötődik a különböző hangyafajokhoz, amiknek is elsősorban a tojásait dézsmálja.
Nevét onnan kapta, hogy veszély esetén idegesen vagy fenyegetően kígyószerűen tekergetni kezdi nyakát. Máskor ernyedt állapotban halottnak tetteti magát.
Abban is eltér fajtársaitól, hogy vonuló madár, hazánkba március végén, április elején érkezik. Ezt követően a hímek el kezdik vizsgálni a rendelkezésre álló odvakat, majd kialakulnak a párok is. Ezután már közösen keresik a költésre alkalmas odút. Maga odút gyenge csőre miatt csak nagyon kevés esetben készít, csakis akkor, ha kellően puha korhadt fát talál.
Szívesen foglal ugyanakkor más madár által készítetteket, vagy odúszerű természetes kikorhadásokat. Azokat foglalja szívesen, melyek röpnyílása 3,2-3,5 cm között van. Inkább alacsonyan, mint magasan választ odút, és választásában nem a fafaj, hanem az odú alkalmassága a meghatározó. Mesterséges madárodút is szívesen választ, de találták már meg költését partifecske (Riparia riparia), jégmadár (Alcedo atthis) és gyurgyalag (Merops apiaster) költőüregében is. Nagyritkán épületfalak üregeiben is megtelepszik.
Fészket nem készít, csak a legritkább esetben hord az odúba fészekanyagot. Előfordul, hogy más fajok például széncinke (Parus major), örvös légykapó (Ficedula albicollis) által lakott odúkat foglal el, és az ott talált tojásokat, fiókákat kidobálja. Ekkor úgy tűnhet, mintha épített volna fészket, de valójában csak az előző faj fészkébe tojik.
Szintén nyaktekercsi jellegzetesség a harkályok között, hogy e faj akár kétszer is költhet egy évben. Megfigyelték, hogy az első fészekalj kirepülése előtt akár egy héttel is elkezdheti tojni az új fészekalj tojásait. A tojó naponta rakja le a tojásokat, általában 7-12 darabot. A tojó sokszor már a fészekalj teljessé válása előtt megkezdi a kotlást, mely átlagosan 12-14 napig tart. A hím csak ritkán kotlik. A fiókák 17-25 napot tartózkodnak a fészekben. A kirepülés nem egyszerre zajlik, előfordul, hogy akár 5 napot is igénybe vesz. A kirepült fiatalokat egy darabig a szüleik etetik, 1-2 hetes korukra válnak önállóvá.
Hogy a nyaktekercs milyen szélsőséges helyeken is képes költeni azt mi sem bizonyítja jobban, hogy találtak már nyaktekercs fészekaljat olyan tuskóban, amely csak felülről volt nyitott, sőt, kőfalban is fedezték fel azt. A legszélsőségesebb eset azonban mégis az lehetett, amikor egy erdészház eresze alá egy kampóval felakasztott egyujjas kesztyűben leltek tojáson ülő nyaktekercsre.
Alkalmanként nemcsak kipakolja más madarak fészkét, de bele is tojja egy-két tojását. Többek között széncinege fészkében találták már meg a nyaktekercs tojásait, melyet a cinege pár fel is nevelt, majd ki is röptetett.
Fennmaradásához célszerű lenne a kertekben, gyepeken, gyümölcsösökben végzett vegyszerhasználatot és bolygatás minimalizálni, ez ugyanis negatívan befolyásolja a táplálékbázisát. Emellett törekedni kell az öreg, odvasodú fák megtartására, és emellett mesterséges költőodúkkal is segíthető.
Vonuló, a hazai állomány a telet Észak-Afrikában tölti.
Határozása: Finom, barna és szürke kéregmintázata jó rejtőszín. Az alsótest világos alapon keresztsávos. Sötét szalag fut le a szemen át a nyakoldalon, és egy másik a fejtető közepétől hátra. Hosszú farka ritkásan sávos.