Egy adott életközösségen belül egyes fajok jelenlétükkel, valamilyen tevékenységükkel sok más faj számára kedvező feltételeket teremtenek, növelve azok előfordulási valószínűségét. Ezeknek a fajoknak a számossága ugyan nem kiemelkedő, de a jelentősége a társulás szervezésében kimagasló. E fajok a kulcsfajok.

Számos más faj függ tőlünk

Az ilyen fajok elvesztése azért húsbavágó, mert azzal sok más faj eltűnése is borítékolható. Éppen ezért kiemelt figyelmet kell szentelnünk nekik.

A csúcsragadozók jelenléte egy adott területen, de még inkább azok hiánya, igen szembeötlő. Ott, ahol a ragadozó, mint állományszabályozó nincs jelen a rendszerben, a növényevők egyedszámának növekedése drasztikus változásokat okozhat a növényzet állapotában és összetételében egyaránt. Az erdő megújulási képességét és összetételét is negatívan befolyásolhatja a megváltozott növényevő egyedszám és denzitás.

Szintén remek példa az ökoszisztéma-mérnök hód, mely fizikai környezetében végez jelentős átalakítást gátépítő tevékenységével, esetenként remek vizesélőhelyeket teremtve.

A beporzó fajok, mint a méhek, lepkék és akár darazsak eltűnésével növények felfoghatatlan tömege kerülne kiszolgáltatott, szaporodóképtelen helyzetbe. Ha pedig a szaporodásukhoz beporzókat igénylő növények eltűnnek, azt teljes ökoszisztémák sínylenék meg. Olvass bővebben a beporzók problémáiról, és hogy hogyan segíthetsz nekik otthon vagy környezetedben: Beporzók

Kulcsfajnak tekinthetők a harkályok is, melyek odúképző viselkedésükkel számos más faj számára teremtenek életfeltételeket. A harkályok által készített odúk búvó, pihenő és szaporodóhelyül szolgálnak sok emlősnek, madárnak, ízeltlábúnak és egyéb fajnak. Itt fontos megemlítenünk az úgynevezett kulcsforrásokat, melyek az adott életközösségben szintén nem tömegességükkel töltenek be kiemelkedő szerepet. Jó példaként említhetők az kellő vastagságú öreg vagy halott fák, melyek hiányában a harkályok sem tudnak odúkat vésni.

Látható tehát, hogy a kulcsfajok, kulcsforrások védelme kiemelt jelentőségű kell, hogy legyen, hisz e fajok, források eltűnése sok más faj eltűnését vonja maga után.

Ernyőfajok

Ugyanakkor bizonyos kulcsfajok ernyőfajok is. Említhetjük itt példaként a speciális élőhelyigényekkel bíró, de harkályként odúképző fehérhátú fakopáncsot (Dendrocopos leucotos). Az e fajra irányuló védelmi intézkedések az erdei ökoszisztéma egészére is pozitív hatást fognak gyakorolni.

A fehérhátú fakopáncs esetében ugyanis törekedni kell a folyamatos erdőborításra, az öreg fák jelenlétére, a nagy mennyiségű álló és fekvő holtfa meglétére. Egyszóval kimagasló természetességű erdőt kell biztosítani e faj védelmének érdekében, ez pedig a terület biodiverzitására nézve is pozitív változásokat eredményez.

Miért jó ez az embernek?

Mert egy természetes vagy természetszerű erdő sokkal jobban tud biztosítani rendkívül fontos ökoszisztéma szolgáltatásokat (talajvédelem, vízmegtartás, klímavédelem), míg egy vágásos szemlélettel kezelt, ültetvényszerű erdő sokkal kevésbé.