A szegedi Beporzó Hadművelet projekt keretében megvalósuló központi méhlegelő és óriásfestmény mellé (Szeged, Vág utca 4. mögötti területen) a Szegedi Tudományegyetem Füvészkert jóvoltából őshonos löszgyepi növények kerültek egy farönkökkel elkülönített területre.
Felismered őket a helyszínen és a képeken?
A projektterületre kitelepített növények között az alábbi, a hajdani löszgyepeken nagy számban előforduló évelő növényfajok szerepelnek:
- hólyagos csüdfű (Astragalus cicer)
- töviskés imola (Centaurea scabiosa ssp. spinulosa)
- közönséges borsfű (Clinopodium vulgare)
- csattogó szamóca (Fragaria viridis)
- nagy varjúbab (Hylotelephium telephium ssp. maximum)
- réti útifű (Plantago media)
- kosborképű fürtösveronika (Pseudolysimachion orchideum)
- mezei zsálya (Salvia pratensis)
- lózsálya (Salvia verticillata)
- hasznos tisztesfű (Stachys recta )
- sarlós gamandor (Teucrium chamaedrys)
- közönséges borkóró (Thalictrum minus)
- magyar kakukkfű (Thymus pannonicus)
- lila ökörfarkkóró (Verbascum phoeniceum)
- csuklyás ibolya (Viola ambigua)
Sztyep lenne az Alföld
A jelenlegi éghajlati viszonyok között az Alföld jelentős részén, mintegy harmadán löszös talajokon kialakult erdőssztyep és sztyep jellegű növényzet díszlene, ha a termékeny mezőségi (csernozjom) talajjal borított területeken nem folyna évezredek óta földművelés.
Az egykor hatalmas kiterjedésű, végeláthatatlan löszpuszták a szántóföldek és a települések terjeszkedése miatt szinte teljesen elpusztultak, ma már leginkább csak terméketlenebb szikes tájakba ékelődő foltokra, mezsgyékre, meredek oldalakra szorult apró, gyakran csupán néhány száz négyzetméteres állományaik utalnak a hajdani gazdagságra.
Tiszántúlon mára nagyobb kiterjedésben nem maradtak fenn löszgyepek. Maradványaikat föld-várakon (Pocsaj, Tatársánc, Szabolcs), halmokon, mezsgyéken, erek peremein, zugaiban (Battonya-Tompapuszta, Szelevény, Kungyalu, Hanyi-ér), szikes pusztákba beékelve (Hortobágy, Csanádi-puszták, Borsodi-Mezőség, Tápió-vidék, Bihari-sík), folyóleszakadásokon (Pocsaj), sziki tölgye-sek napos szegélyén (Hencida), kiszáradt sziki kocsordos helyén (Bélmegyer, Újszentmargita), kiszáradt ártéri rét szegélyében (tiszai övzátonyokon), csatorna- és folyógátakon, valamint szántó-parlagokon találjuk. Térkép
Növelik a biodiverzitást
Ezek a növények a mai kultúrtájban kifejezetten nagy természetvédelmi értékkel bírnak, ritkulóban vannak, a biodiverzitást (fajgazdagságot) növelik. Mindemellett a városi környezetben is megfigyelhető lepkefajok (bogáncslepke, nappali pávaszem, atalanta lepke, c-betűs lepke) előszeretettel látogatják a nyáron gazdagon virágzó töviskés imolát, közönséges borsfüvet vagy a sarlós gamandort.
A különböző méretű növények búvóhelyet is nyújtanak a településeken is megtalálható ízeltlábúaknak, illetve egyes lepkefajoknak a lárva kori tápnövényei is (pl. a Viola fajok a gyöngyházlepkék tápnövényei).
Ezek az évelő növények a megfelelő kezelés mellett tavasztól őszig nektárral és virágporral látják el a települések parkjaiban néhol még megfigyelhető poszméheket (pl. földi poszméh, mezei poszméh) vagy az ún. magányos méheket (pl. faliméhek, szabóméhek, kőművesméhek, rajzos pelyhesméh), melyek sajnos nagyon megritkultak a természetes gyepek drasztikus visszaszorulása miatt.
A növényeket látogató fajok
Reményeink szerint a következő fajok látogathatják meg a Vág utcai mintakert (az óriás falfestmény előtt) növényeit:
Lepkék: atalanta lepke, nappali pávaszem, bogáncslepke, közönséges gyöngyházlepke, c-betűs lepke, kacsafarkú szender (az év rovara), boglárka és busalepke fajok, répalepke
Hártyásszárnyúak: házi méh, pelyhesméhek, kakukkméhek, faliméhek, szabóméhek, bányászméhek, poszméhek, lopódarazsak, fazekasdarazsak, fémdarazsak, fürkész-fajok
Kétszárnyúak: zengőlegyek, herelegyek, pihelegyek, pöszörlegyek
Ezért létfontosságúak a beporzók: https://mondolo.hu/beporzok/
Ismerkedj meg a kevésbé ismert beporzókkal, például a kacsafarkú szenderrel: https://urbanology.hu/kacsafarku-szender-kevesbe-ismert-beporzok/