Korábbi denevéres bejegyzéseinkben bemutattuk, hogy félrecsúszott hírük ellenére miért a denevérek a legjobb szomszédok, akiket akarhatunk magunknak, aztán pedig lelepleztük téli ténykedésüket is. A sorozat utolsó írásában tanácsokkal szolgálunk, hogy a gyakorlatban is könnyebbé tehesd az életüket.

Európai problémáik

A denevérek száma egész Európában csökkenő tendenciát mutat, és e jelenség sajnos több okra vezethető vissza. Az élőhelyek átalakulása, a szálláshelyek és vadászterületek csökkenése, a fényszennyezés, a vegyszeres rovarirtás, valamint a klímaváltozás mind-mind negatívan hatnak az egyedszámokra.

Az öregerdők eltűnéséhez vezető nem megfelelő, intenzív erdőművelés az odúlakó denevérek, például a nyugati piszedenevér (Barbastella barbastellus) létét fenyegeti, hiszen az öreg, odvas, korhadt fák az ilyen erdőgazdálkodási gyakorlat mellett eltűnnek. A barlanglakó fajokat a megélénkült turizmus, a barlangokban egyre inkább érezhető emberi zavarás veszélyezteti. E zavarás okán a hosszúszárnyú denevér (Miniopterus schreibersii) is egyre nehezebben találja meg a zavartalan szálláshelyeit.

Az olyan fajok, mint a rőt koraidenevér tudtak alkalmazkodni a városi környezethez, de más, érzékenyebb fajok nem, ám még e faj egyedei is pórul járhatnak egy rosszul kivitelezett panelházszigetelés következtében.
A klímaváltozás során beálló száraz időszakok során a denevéreknek messzebb kell repülniük a vízért, de a melegedő klíma a téli álomban töltött időszak során is okozhat bajt.

A hazai 28 denevérfaj mindegyike védett, sőt, közölük 8 fokozottan védett. Érdemes is rájuk vigyáznunk, hiszen rovarfogyasztásukkal igen jelentős szerepet töltenek be az ökológiai rendszerek működésében. Táplálkozásuk során rendkívül sok gazdasági kártevőt és szúnyogot pusztítanak el. Mindez különösen annak fényében figyelemreméltó, hogy a változó klíma hatására egyre több rovarfaj jelenik meg hazánkban, amelyek könnyű szerrel lehetnek az emberre is veszélyes kórokozók hordozói.

Segítsünk rajtuk, hogy segíthessenek rajtunk

Igyekezzünk tehát megóvni a denevérek természetes élőhelyeit, például az öregerdőket és a zavartalan barlangokat, de próbáljuk meg azt is elfogadni, hogy a Föld nem csak a miénk.

A házak vastag szigetelésében hangosan ciripelő denevéreknek is legalább annyi joguk van az élethez, mint nekünk. Üldözésük helyett tehát próbáljunk megbarátkozni az egyébként is hasznos jelenlétükkel. 

Ha pedig véletlenül berepülne a szobába egy denevér, ne essünk pánikba! Először is, ő biztosan jobban fél, mint mi. Megpróbálhatjuk kinyitni az összes ablakot, hogy a lekapcsolt villanynál magától is kitaláljon a szabadba. Előfordul, hogy ez nem jár sikerrel. Ebben az esetben megfoghatjuk, de csak kesztyűben. Ezt viszont a lehető legóvatosabban tegyük, nehogy kárt tegyünk bennük. Elengedni csak éjszaka, sötétben szabad.

Ha nappal fogtuk meg, akkor tegyük egy kisebb dobozba, melyet előzőleg szellőzőlyukakkal láttunk el. A szomjoltásról pet palack kupakjába töltött vízzel gondoskodhatsz. Ha leszállt az est, akkor elengedhetjük hívatlan vendégünket. Tegyük például az ablakpárkányra, de sose dobjuk fel a levegőbe!

Ha sérült, akkor értesítsük a területileg illetékes nemzeti park igazgatóságot, és a segítség érkezéséig tartsuk a dobozban, nyugalomban. 

Denevérodú készítése

Ha pedig segítenénk a denevéreket, arra is van lehetőség. Ácsoljunk nekik denevérodút!

Alapanyagul 2,5 cm vastag deszkát válasszunk. A bejárati nyílás alul helyezkedjen el, és ne legyen szélesebb 2,5-3 cm-nél.

Az odú hátsó fala nyúljon lefelé túl. Ez szolgál majd leszállópályául. Erre érdemes keresztbe vékony deszkacsíkokat erősíteni létrafok gyanánt. Ezáltal könnyebb dolguk lesz a denevéreknek a landolást követő bemászásban. Az odú belső tere lehet osztott, a térelválasztók egymástól 1,5-2,5 cm-re legyenek.

Fontos, hogy az odú illesztései pontosak legyenek, hogy se a fény, se a huzat ne járja át, de ha kifejezetten nagy denevérházat építünk, akkor gondoskodni kell a szellőzésről az odú falán húzódó résekkel.

Érdemes a külső felületet kezelni, amire sötétebb színű anyagot célszerű választani, mely jobban „nyeli” a napfényt, így melegebb lesz az odú belsejében. A belső felületet ne kezeljük, de a denevérek kapaszkodását segítve érdemes összekaristolni azt, esetleg fűrésszel finoman meghúzgálni. 

Legjobb a házunk oldalára kihelyezni olyan módon, hogy a napsütés a délutáni órákban érje, és legalább 3 méter magasan legyen. Ha fára tesszük, akkor vágjuk le az odú elé lógó oldalágakat, illetve törzshöz tegyük, ami alá érdemes a famászásra képes ragadozók ellen fémgallért erősíteni. A kihelyezett odút ne érje közvetlenül mesterséges fény, mert erre különösen érzékenyek a denevérek.

Ezt követően már csak várnunk kell az új lakók beköltöztét, akik aztán serényen nekilátnak majd vérszívók pusztításának.

Tarts velünk a Mondolo Egyesület rendezvényein is!