A tiszavirág Európa legnagyobb kérészfaja, rajzása egykor Európa-szerte elterjedt, gyakori jelenség volt. A kontinens számos folyójában nagy tömegben volt jelen, mára azonban egyedszáma lecsökkent, elterjedési területe beszűkült.

Tiszavirágzás. Kép: Albert András

A tiszavirág (Palingenia longicauda) a szárnyas rovarok (Pterygota) alosztályába, az ősszárnyúak (Palaeoptera) alosztályágába, azon belül is a kérészek (Ephemeroptera) rendjébe, a tiszavirágok (Palingengidae) családjába tartozó kérészfaj. Legkorábbi említése Arisztotelésztől származik, aki ephemeronként (jelentése: egy napi) hivatkozik rá Historia Animalium című művében. A név a kifejlett, szaporodóképes alak rövid, alig néhány órás
életszakaszára utal.

A kifejlett hímek 2,5–3,5 cm-es testhosszal bírnak, míg a nőstények  valamivel nagyobbak. Mindkét ivarra jellemző a potrohvégi függelék, a két fartoldalék, mely a hím rovarok esetében 8 cm hosszú is lehet.

A tiszavirág kulcsfaj, meghatározó szerepet játszik a Tisza ökoszisztémájában. Tömegességének okán egyrészt lárvaként állandó eleségül szolgál a különböző élőlények, elsősorban a halak számára, másrészt táplálkozásából adódóan, mint biológiai szűrőrendszer játszik szerepet a szervesanyag kezelésében, például az aljzatlakó algatömegek mennyiségének szabályozásában.

Tiszavirágzásnak hívjuk a tiszavirág rajzását, mely során a késő délutáni órákban akár több millió egyed is a víz felszíne fölött repüli násztáncát, szinte szőnyegként beterítve azt. Június elejétől kezdve az egyes folyószakaszokon két-három napig tart csak a jelenség, melyet érdemes személyesen is megtapasztalni a vízpartról vagy csónakból.

Ahogy arról a neve is árulkodik, a tiszavirág teljes mértékben a vizes környezethez, a vízi életmódhoz alkalmazkodott. A párzás során az aljzatra hulló petékből kikelő lárvák igyekeznek azonnal befúrni magukat. A lárvaállapot 3 éven át tart, ez időszak alatt sokszor, megközelítőleg 20 alkalommal vedlenek. Ezen életszakaszukban előbb apróbb járatokat készítenek, majd ahogy a megfelelő szerveik kialakulnak, elkészítik jellegzetes U alakú üregeiket. Az üregek 0,5-1 cm átmérőjűek, teljes hosszuk pedig elérheti az 50 cm-t. Az üregek kiásásában játszik szerepet erős rágójuk, illetve mellső ásólábuk.

A nagy európai folyószabályozások során, a széles, meanderező kanyarulatok átvágása miatt, élettere jelentős részét elvesztette. A kanyarok átvágásával elvesztett meredek, agyagos mederfalakon túl tovább szűkíti lehetőségeiket a partvédelem és medererősítés is.

Ugyancsak jelentősen negatív hatást fejt ki a folyók vizeinek szennyezése, a tiszavirág ugyanis roppant érzékeny a víztisztaságra, így remek indikátorfaja a vízminőségnek.

Az utóbbi években, emberi segítséggel ugyan, de újra emelkedőben van az állománya.

Túlélésének és gyarapodásának, vele pedig a tiszai és más folyóvízi ökoszisztémák egészségének kulcsa a vízminőség és természetesség folyamatos javítása, a potenciálisan szennyező ipari és mezőgazdasági szereplők szigorú felügyelete és korlátozása, szennyezés esetén pedig azonnali beavatkozás az alsóbb folyószakaszok védelmére. 

Tegyük eseménnyé az éves tiszavirágzást családdal, barátokkal, és ámuljunk együtt a természet szépségén az arany naplementében! Mind a partról, mind csónakból óvjuk a védett állatokat, gyűjtésük még elpusztulásuk után is tilos.