A vörös mókus (Sciurus vulgaris) Eurázsia-szerte elterjedt, mérsékelt övi erdőkben és parkokban élő rágcsáló. Magyarországon őshonos faj, mely előnyben részesíti az elegyes lombhullató erdőket.

Külsejét tekintve 21-30 cm hosszú, 250-500 gramm súlyú, színezete a sötétbarnától a vörösesen át a világos sárgásig változhat. Jellegzetes hosszú, bolyhos farka és télen pompás fülpamacsai vannak.

Rendkívül ügyes mászó és ugró, akár 4-5 métert is képes átugrani a fák között. Elsősorban növényi táplálékot, magvakat és gyümölcsöket fogyaszt, de alkalmanként rovarokat és madártojásokat is zsákmányol. Élelemraktárakat alakít ki a téli időszakra, de nem alszik téli álmot.

Fészkét gömb alakúra építi a fák koronájában, alulról megközelíthető bejárattal. Évente kétszer szaporodik, alkalmanként 3-4 utódot hoz világra. A fiatalok 40 nap után hagyják el a fészket, de a család még 8-10 hétig együtt marad.

Ismerkedj tovább a mókusokkal részletes bejegyzésünkben: Mindent a mókusokról – Kis feledékeny gyűjtögetők

A vörös mókus legnagyobb természetes ellensége a nyuszt, de veszélyt jelentenek rá a ragadozó madarak, rókák, az ember közében pedig a macska és a kutya is. Városi környezetben sajnos az autók általi gázolás is jelentős veszélyforrás.

A legnagyobb fenyegetést azonban a nem őshonos keleti szürkemókus jelenti. Ez a faj Angliában és Észak-Olaszországban már kiszorította az őshonos vörös mókust. A szürke mókus sikerének okai között szerepel, hogy nagyobb, erősebb, jobban viseli az emberi zavarást, és hatékonyabban emészti meg a makkot. Ha ez még nem lenne elég, hordozója egy, a vörös mókusra halálos vírusnak is.

Hogyan tudjuk tehát előnybe hozni a megszokott kis vörös mókusainkat?

A vörös mókus hosszú távú fennmaradásának érdekében több dolgot is tehetünk:

Téli etetés: A városban élő mókusok télen jelentős részben táplálkoznak a madáretetőkből

Mesterséges odúk kihelyezése: Ezzel védett és biztonságos lakóhelyet biztosíthatunk számukra

Élőhelyvédelem: A parkok öreg fáinak (idős lucfenyők, tölgyek, diófák és mogyoróbokrok) meghagyása kulcsfontosságú. Természetes élőhelyeken az idős, magas biodiverzitású erdők megőrzése segíti az állomány fennmaradását. Az idős és holtfák fontosságáról itt olvashatsz.