A bejegyzésben bemutatjuk a méhecskehotelek, más néven rovarhotelek kialakításának menetét, és hogy miért érdemes városainkban, sőt, saját szűk környezetünkben is létrehoznunk ilyeneket.

A beporzók fontosságáról, a természetben, mezőgazdaságban betöltött szerepükről és kihívásaikról ide kattintva olvashatsz. A bejegyzések a Mondolo Egyesület “Beporzó Hadművelet” komplex természetvédelmi street art projektjéhez kapcsolódóan készültek el.

De mi is az a méhecskehotel?

Olyan mesterségesen létrehozott beporzóbarát eszközök, melyben e fajok elsősorban búvó- és peterakóhelyre találhatnak. Mesterségesen vannak kialakítva, de ez ne riasszon el senkit: a magányos méhek és darazsak ugyanúgy szívesen választják peterakásra, mint annak idején választották a nádtetőt, vályogfalat, vagy természetes környezetükben a laza partfalakat, hisz lényegben e képződményeket igyekszünk imitálni építményeinkkel.

Így készíthetsz otthon méhecskehotelt

A videóban látott építményeknél persze sokkal egyszerűbb is megteszi, a lényeg az, hogy tudjanak kedvenc rovaraink hová elbújni és petéket lerakni. Kis túlzással minden felhasználható, amit a kertben találunk.

Fúrjunk a fába

A legegyszerűbb, ha egy közepes méretű tűzifakuglit (rönköt) használunk e célra. Nincs más dolgunk, mint keríteni egy elektromos fúrót, és a kugli kör alapú részét különböző vastagságú (3-20mm) fúrószárakkal 5-10 cm mélyen kifúrnunk. Ezekből a kis járatokból természetesen több is kerülhet a fába. A kertünk, környezetünk szempontjából oly hasznos rovarok majd e kis furatokba teszik petéiket, ide hordják a kikelő lárváknak szánt eleséget (pollen, hernyó), és mikor végeztek e munkával, a furat bejáratát egy apró sárdugóval zárjak le a peték, illetve a majd kikelő lárvák védelmének érdekében.

Használjunk nádat

Szintén könnyen és gyorsan készíthetünk méhecskehotelt nádszövetből, vagy sűrűn egymás mellé pakolt vastagabb nádszálakból. Ekkor 30-40 cm hosszú nádszálakat fogjunk össze göngyölegbe (kb 10-15 cm átmérőben), majd két ponton drótozzuk össze, hogy aztán az ne essen szét, ha kihelyezzük. Már csak annyi dolgunk maradt, hogy a nádszálak végét egy szeggel kissé kitágítsuk, hogy alkalmasabb legyen az érkező rovarok számára. Ezt akár egy fa ágára is fellógathatjuk a méhlegelő közelében, míg a kuglit célszerű esőtől védett helyre tenni, ahol legalább néhány órán át éri a napfény.

Kombináljunk, építsünk

Ha pedig igazán nagyban gondolkodunk, akkor kombinálhatjuk is az eszközöket: az építkezésből kimaradt, nagyobb lukakkal tarkított téglát, a már említett nádköteget és a kifurkált rönköt használva, ezeket apróbb-nagyobb gallyakkal kiegészítve láthatunk munkához. Az eredmény pedig egy egészen nagy méhecskehotel komplexum, mely mindegyik apró résével, repedésével, zugával, járatával egy-egy beporzó rovar számára nyújt lehetőséget arra, hogy ezekben kialakítsa a bölcsőüregét. A sárdugó kialakításának segítésére célszerű egy kis földfelületet folyamatosan locsolni, hogy tudjanak honnan gyűjteni a rovarok e célra, illetve forró napokon itt szomjukat is olthatják.

Hová helyezzük ki az elkészült rovarhoteleket?

Kihelyezhetjük a kertben, de akár a mezőgazdasági területeken is, sőt, még az erkélyünkön is helyet kaphatnak egy balkonládányi méhlegelő társaságában. A városi parkokban kialakított méhlegelők sarkaiban is remekül mutatnak, hiszen nem csak rendkívül hasznosak, de egy szépen kialakított méhecskehotel dekoratív is, a városi környezetben a szürke árnyalatai közt elfásult szemnek így igazi felüdülés lesz a virágos rét mellett rápillantani.

Mivel ezeket a beporzóbarát eszközöket a magányos méhek és darazsak fogják látogatni, így nem kell tartanunk attól, hogy esetleg megcsípnek minket, hisz e fajok egyáltalán nem támadékonyak, sőt, kifejezetten békés természetűek. Ebből adódóan az iskolák, óvodák udvarain is megvan a helyük, hiszen remekül bevonhatók a kis beporzók megfigyelésével, tanulmányozásával a környezeti nevelésbe is. 

Mikor helyezzük ki őket?

A kihelyezés időpontjával kapcsolatban annyit érdemes leszögezni, hogy bizonyos méhfajok már február végén, március elején aktivizálódnak, így ekkor már érdemes lehet kihelyezni a méhecskehoteleket, de egész nyáron számíthatunk e látogatókra, így aztán bármikor jó döntés munkába állítani „pollinátor wellness” 🙂 létesítményeinket. Ha esetleg erre csak késő ősszel, a méhek aktivitási időszakán túl van módunk az sem baj,  majd jövőre veszik birtokba!

És persze a magányos méhek, darazsak nem csak tavasszal és a nyár során hasznosítják a méhecskehoteleket, de a következő évi nemzedék is át tud telelni bennük.

Amint látható, a méhecskehotel, akárcsak a méhlegelő, minimális anyagi- és energiaráfordítás mellett is könnyedén kialakítható, de rendkívül nagy segítéség a pollinátorok számára. A magányos méhek és darazsak pedig egyáltalán nem támadékonyak, nem kell tartani egy esetleges csípéstől, ellenben a hasznuk szinte felbecsülhetetlen. 

A beporzóknak szüksége van ránk

A beporzásért felelős élőlények faj- és egyedszáma csökken, az ember mezőgazdasági tevénységének következtében feldarablódnak táplálkozó-, búvó- és élőhelyeik, csökken a látogatott virágos növények változatossága.

A túlzott és/vagy felelőtlen vegyszerhasználat, a vadvirágos mezsgyék beszántása, valamint a klímaváltozás is negatívan befolyásolják a pollinátorok helyzetének alakulását. Mindemellett azonban szintén fontos megemlíteni még egy tényezőt például a mezsgyék beszántása mellett. 

A hagyományos falusi építészetben a vályogtéglás, nádtetős épületek állandó lakhatást biztosítottak a beporzásban jeleskedő fajok számára. Napjainkban, mikor már a kertjeinkből is igyekszünk kizárni a számunkra oda nem illőnek titulált élőlényeket, fel sem tudjuk fogni, hogy egy hagyományos gazdaságban mi minden teret kaphatott, mennyi élőlény találhatott otthonra. A padláson kuvik lakott, a gerendákra szürke légykapó épített fészket, az istállóban füsti fecskék csiviteltek, a nádtetőben, a fal kisebb-nagyobb repedéseiben pedig millió hasznos rovar verhetett tanyát. E rovarok aztán észrevétlenül fejtették ki áldásos hatásukat, ugyanis a faliméhek személyében például kéznél voltak a beporzók, míg a fürkészdarazsak a kártevőirtásban jeleskedtek. Az utóbbi fajok ugyanis arról híresek, hogy előszeretettel zsákmányolják egyes mezőgazdasági kártevők hernyóit az utódaik táplálására.

Korunkban persze nem elvárható, hogy mindenki nádtetővel és vályoggal építkezzen, már csak azért sem, mert ma már sokkal többen laknak városban, mint akár néhány évtizeddel ezelőtt, de megoldás a jelenben is kínálkozik. Saját környezetünkben, minimális anyagi ráfordítás mellett segíthetünk a beporzóknak:

• Alakítsunk ki méhlegelőt, hogy tudjanak változatosan táplálkozni:
• Építsünk méhecskehotelt
• Kertünkben hagyjunk bolygatatlan részt, ahol akár apró üregeket is kialakíthatunk nekik
• Olvassunk róluk, ismerjük meg izgalmas világukat és társadalmaikat: https://urbanology.hu/mehek-a-varosban-poszmeh-fadongo-falimeh/
• Meséljünk róluk barátainknak, gyerekeinknek!

Nagy büszkeséggel tölt el minket, hogy a Mondolo Egyesület, Syngenta Magyarország, Szegedi Távfűtő Kft., Szegedi Környezetgazdálkodási Nonprofit Kft. és az SZTE Füvészkert közös együttműködésének eredményeként 2021 tavaszán 10 szegedi méhlegelő mellett összesen 5 nagy méretű méhhotel került kihelyezésre: